Még el sem indult a blog, máris ritkábban írok, mint amilyen gyakorisággal dobnak "Robin Hoodot" a darts világában (majd utánanézel). De legalább már tudom mi a konfitálás. Nem, nem kerestem rá, nem akadt felesleges négy másodpercem ilyetén badarságokra, totál véletlen futottam bele egy cikkbe, ahol a témát taglalták, mindezt a budin ülve. Imádok vécézni. Na, nem a konkrét folyamat miatt, hanem mert rengeteget tanulhat közben az ember. Az ülőke tökéletesen hangolja össze a kellemeset, a hasznossal. Szóval az abálást rejti ama gondos műértéssel felépített szavacska, mely tökéletesen tükrözi az elundorodó, magát a pórnéptől megkülönböztetni kívánó, olümposzi magasságokban létező gasztrosznobokat. De, gondolom, nem cseng olyan jól a fájndájning éttermekben a petrezselyemolajban abált körte, mint a petrezselyemolajban konfitált körte. Még a kibaszott spell-check is aláhúzza az utóbbit.

Ööö, ez izé... póréhagymán tálalt, prézlis zsúrpogácsa, nutella-ágyon

Korábban említettem a hazai Konyhafőnököt, ahol roppant kellemetlen volt nézni a zsűri modorosságát, erőltetett manírjait. Pedig, mint utólag kiderült, Vajda Pierre is egy tévéképes figura lehet, Godlybenő műsorában egész szimpatikus figurát hozott, Bernáth könyvei kurvajók, kár volt fura szerepeket írni rájuk. Wossala Rozináról is elhiszem, hogy a való életben jó arc, ha valaki ezt vallja, de ítésznek nem való, pláne, hogy annyit tudunk elmondani róla, hogy valamely korábbi évadban második lett (ha jól emlékszem). MÁSODIK!? Fel se fogom miért kéne adnom a véleményére, a másodikok a legnagyobb vesztesek. Ha besétálok egy Libribe, nem találok olyan címeket, mint "A Forma-1 majdnem világbajnokai", vagy "Ez közel volt - Hillary Clinton", és ez nem véletlen. De őrjöngés helyett, dobjunk valami étket, mert ez a poszt már a bevezetőben szétesni látszik. A lényeg, ami szarul áll, azt ne hordjuk.

Fura dolog az amerikai konyha. Gyakorlatilag nem létezik, mégis a legtöbb otthonban megtalálható. Háh! Micsoda elmetrükköt alkalmaztam most, de lakberendezési tippek helyett (mégiscsak hetero vagyok), maradjunk az ételeknél. Szóval jenki konyha nincs (ebben hasonlítunk), mégis tucatnyi cuccot velük azonosítunk. Ezekből merítünk most. Egyrészt az idő újabban nem engedi, hogy a szukámmá tegyem, másrészt olcsón lehet kegyetlenül jól lakni. A hot-dog, vagy a hamburger (na meg a pizza), azért remek találmányok, mert mindösszesen egy alapot szolgáltatnak, aminek kitöltésére, csak a fantáziánk szabhat határt. Mondjuk, ebből adódóan, ezek sajnos csak csinos hölgyeknek való ételek, hisz, a napokban megtudtuk, ők kreatívabbak, mint rusnyább társaik. Én sanszos, hogy az előbbi táborba tartozom, mert életem hot-dogját rittyentettem össze a hétvégén, és ha most bezárnád a blogot, mondván, "csíra hoddogot tukmál itt a főzös szarján, miaz, kétperc", akkor menj is a picsába, te rusnya gnú.

Nem tévedés, az alábbi kutyából már a másodikkal küzdenem kellett, pedig az én belem egy fekete lyuk. A hozzávalók ezúttal tíz adagnyit biztosítanak, árban teljesen jó mulatság, haveri összejövetelekhez, vagy egy lusta hétköznap estéhez patent lakoma. A zsemle- és a virslimennyiség adja magát, utóbbiból roppanósabb frankfurtira esett a választás. Egyetlen fej vöröshagyma, félkiló szeletelt bacon, négy tojás, erős paprika, félkiló tarja (az a füstölt-főtt, ezer pengő a nagyon maximum), olívaolaj (tudom, már megint, de hidd el, a különbség óriási, pedig az én ízlelőbimbóimat szénné égették Gallipoliban) és sajt, amelyik a szíved csücske. Forintban neccesebb, de az Ammerland trappistája nálam a top pista, így most sem adhattam alább. A virslit és a tojást elkezdjük főzni, utóbbi nem baj, ha kissé lágy marad, nedvesebb lesz tőle a virsli. Azt pedig mindenki szereti. A hagymát és a tarját felkockázzuk, és az olívaolajban terelgetjük, borssal megszórva. Ha ez kész, leszűrjük, és mehet a helyére a bacon. Nos, ezek olyan kurva vékonyan vannak szeletelve, hogy kettesével kerültek a serpenyőbe, mert balfasz vagyok, de így jobb is. Nem baj, ha egy kicsit kormosabb lesz, nyugodtan hagyjuk dolgozni. Ha ezzel megvagyunk, lényegében végeztünk, mert már csak össze kell rakni a monstrumot. A zsemle közepébe helyeztem a baconduót, majd a két-három szelet sajtba tekert virsli jött. Előre-hátulra egy-egy karika tojás, majd felkenjünk az olajos, hagymás tarját, megszórva egy kevés erős paprikával. Rámelegítünk, végül mindenki azt spriccel, amit szeret, én nem ítélkezem ízlés felett (kivétel a ketchup, az szar).

Ő a szexi dög, nem Rozina

Ja, igen. Az asszony akart mellé sült kelbimbót, de ilyet csak a madarak esznek, szóval vagy egy gólyát dugok, vagy ő is félrepöckölte. Félóra, nem kell abálni, lehet zabálni és bitang jó. Legközelebb jobban megerőltetem a témát, addig ecseteld a saját hot-dog kreálmányod kommentben! Csáo!